Fiatal orvos vagyok, aki saját kisfia életéért küzd.Talán nem sok ideje van hátra, ezért kérem olvassák el ma hozzám intézett szavait reményt adva ezzel az életben maradásához!l



Talán furcsának vélik, amiért megosztom Önökkel történetünket, de orvosként nagyon nehéz elviselni egy beteg elvesztését, főképpen,ha gyermekről van szó.
Bencénél csontvelő rákot diagnosztizáltunk 1 évvel ezelőtt.
Tudom az orvosi titoktartás kötelez, de itt most a saját gyermekemről van szó.
Kollégáimmal együtt harcolunk az életéért, de sajnos az utolsó eredményei nem sok jóval biztatnak minket.
Bence korát meghazudtolva nagyon értelmes kisfiú.
Ma 5 éves a Drágám, amikor reggel felköszöntöttem Őt a következő szavakat mondta nekem:
"Drága Anyuci!
Tudom te titkolod, de én látom a szemeden, hogy szomorú vagy.
Te nagyon ügyes doktor néni vagy, ezért tudom nem hagysz meghalni.
Ha mégis az Angyalkák közé kell mennem, emlékezz majd rám, hisz Veled maradok örökre.
Ne sírjatok apával, mert látni foglak Titeket..."
Azt hittem belehalok a fájdalomba, de valahol én is érzem, hogy a tündéri gyermekem életben fog maradni, akiért én mindent megteszek.
Hívő ember vagyok, ezért kérem Önöket biztassanak néhány szép szóval, imával köszöntsék Őt születésnapján, mert ekkora harcossal még nem találkoztam! Osszák meg soraimat, hogy minél több ember támogathasson bennünket a halállal vívott nagy csatánkban!