Lányomat folyton "leparasztozzák", mert ilyen munkát végez. Nem kérek mást csak olvassátok el egyelőre miért hagyta el hazáját!




Boldog, de egyben szomorú édesanya vagyok.
Lányomat Edinát egyedül neveltem fel, mert édesapja korán meghalt.
Kiváló tanuló volt, e mellett nagyon szorgos kislány is.
Már kislány korában elhatározta, hogy állatorvos szeretne lenni.
Elkezdhette volna tanulmányait az állatorvosi Egyetemen, de nem volt elég pénzünk a tanulmányira.
1 évvel ezelőtt Írországban kapott ajánlatot, hogy egy ismerősünk farmján dolgozhat, mégpedig állatokról gondoskodhat.
Boldogan mondott igent, hisz sok tapasztalatot szerezhet.
Nagyon sokat sírok, mert rengeteg véleményem szerint rosszindulatú ember lenézi Őt.
Edina azzal vigasztal, hogy ne foglalkozzak senkivel, hisz arra tanítottam, hogy a munka nemszégyen.
Még engem is támogat anyagilag, ugyanis közben rokkant nyugdíjas lettem.
Annyi pénzt összegyűjtött már, hogy szeptemberben elkezdheti tanulmányait.
Ma van a születésnapja és szeretném meglepni, hogy lássa minél többen kiálltok mellette és megerősítetek azzal, hogy büszke lehetek Rá.
Nem kérek mást csak köszöntsétek Edinát születésnapján,mert mindkettőnket boldoggá tennétek vele!
Előre is köszönünk minden biztató és elismerő szót!